Rayla 2016 novemberéig boldog családi kedvencként éldegélt Floridában. Az akkor két és fél éves kutyát a gazdája rövid időre egy családtagra bízta, amíg ő elutazott a városból egy orvosi kezelésre. Rayla, miközben ideiglenes befogadójával éppen kiszálltak a kocsiból, egy hirtelen mozdulattal kirántotta a fejét a nyakörvből és beszaladt a közeli erdőbe. Rengeteg önkéntes állatbarát indult a keresésére: a helyi állatmenhely dolgozói, állatvédő szervezetek képviselői, a Masztiff Fajtamentés munkatársai, még vadkamerákat és hőérzékelő berendezéseket is bevetettek. Kint a terepen és online is hatalmas erőkkel dolgozott mindenki, de hiába: Raylának nyoma veszett.
Nyolc hónappal később egy, az erdő közelében élő család egy nagy, sovány kutyára lett figyelmes a házuktól nem messze, a fák között. A kutya borzasztó állapotban volt: halálra volt rémülve, és az egyik lábának egy része hiányzott. Nem hagyta még megközelíteni sem magát, így a család jelzett az állatvédőknek, de ők sem tudták megfogni a kutyát. Mivel nem akarták magára hagyni segítség nélkül, készítettek egy búvóhelyet számára és hagytak ott ételt. Attól kezdve naponta kijártak hozzá megetetni. A kutya mindig előjött enni, de ahogy valaki közeledni próbált hozzá, elmenekült.
Nyolc hónap telt el így. A család továbbra is szemmel tartotta a kutyát, és eltökélt szándékuk volt, hogy segítenek neki. Felvették a kapcsolatot egy másik állatvédő szervezettel, amelyiknek ugyan alapvetően az örökbeadás, és nem a kóbor állatok volt a fő tevékenysége, de a család úgy gondolta, hogy azért megér egy próbát a dolog. A sors különös játéka folytán az ügyintéző, aki a telefont felvette, egyike volt azoknak az önkénteseknek, akik annak idején részt vettek Rayla keresésében. Rögtön kapcsolatba is lépett Rayla gazdájával, elküldte neki az erdőben élő kutyáról kapott fotót. Rayla gazdája azonnal ráismert a kutyára. Még aznap odament a megjelölt helyre, és amikor a kutya a megszokott időben előjött enni, a nevén szólította. A kutya gondolkodás nélkül odarohant hozzá és a karjaiba vetette magát. Tizenhat hónapnyi rettegés és kóborlás után Rayla végre újra biztonságban érezhette magát.
Hosszú út vár még rá a gyógyulásig: a bőre tele van elfertőződött sebekkel, a sérült lábát (nem tudni, hogyan, de egy része hiányzik) amputálni kell és protézissel pótolni. Mindössze 36 kilogrammot nyom a kívánatos 70 helyett. De végre otthon van, biztonságban. A története pedig reményt adhat mindazoknak, akiknek elveszett a kedvencük: a kutyák csodálatos lények, és sokkal többre képesek, mint amit feltételezünk róluk.
(Köszönöm Jackie Parkin-nak, hogy megosztotta a Facebookon Rayla történetét)
paws4all 