Karácsonyi ajándéknak lenni jó érzés, olyankor legalábbis biztosan, ha ez mások életét könnyebbé teheti. Minden évben, ahogy közelednek az ünnepek, befut néhány telefonhívás, amikor a jelentkező nem saját magának keres kutyakiképzőt, hanem valamelyik szerettének szán egy konzultációt vagy egy több alkalmas tanfolyamot ajándékként. Olyanra még nem volt példa, hogy masnival átkötve üldögéljek a fa alatt, de a telefonszámomat rejtő boríték már sok család ajándéklistáján szerepelt. Élő állatot egyébként sem jó ötlet ajándékozni, na de élő embert, az ugye mindjárt más. Megpróbáltam pontokba gyűjteni, miért praktikusabb kutyakiképzővel meglepni szeretteinket, mint kutyával. Íme, néhány fontos szempont:
- A kiképző nem zajos, szobatiszta, nem rág szét semmit a lakásban, és barátságos a szomszédokkal is
- Meg lehet vitatni vele olyan fontos kérdéseket, hogy melyik pórázt vagy kutyaruhát vegyük meg
- A házastárs is tiszteletben tartja a véleményét, így rajta keresztül sikerrel közvetíthetőek az olyan információk, mint hogy nem praktikus egy bernáthegyivel egy ágyban aludni
- Végre valaki, aki velünk örül, ha felhívjuk este tizenegykor azzal, hogy “képzeld, Fülike szólt, hogy ki kell mennie pisilni”
- Nem kell tőle bocsánatot kérni, ha megharapja a kutya
- Az ő kocsijában mindig több a kutyaszőr, mint a miénkben, és ez mindig jó hivatkozási alap
- A saját kutyakiképző sokkal menőbb, mint a saját kertész vagy angoltanár
- A tanult módszereket ki lehet próbálni a gyereken is, és a legtöbb egészen jól működik.
A lista persze tetszés szerint bővíthető, szinte a végtelenségig.
paws4all 