Állatokkal foglalkozó szakemberként alapelvem, hogy alakítsunk ki egyértelmű szabályokat, és azokat tartsuk is be. Nálam az egyik ilyen szabály, hogy a macskáim kint laknak. Így ők is kedvükre csatangolhatnak a környéken (ahol alig van autóforgalom, tehát biztonságosnak mondható), távol tartják a háztól a rágcsálókat, és én is megúszom, hogy mindent macskaszőr borítson a lakásban. Ez tehát az alapelv, amelyhez szigorúan ragaszkodom.
Itt például bizonyíthatóan sosem járt macska:
Ahogy itt sem:
Hála a következetes nevelésnek, nem fordulhat elő, hogy a mosásra váró ruhák között valaki szundikáljon.
“Hogy kicsoda PomPom? Nem ismeritek? Ó, hát őt igazán senki sem ismeri”
Ez egy üres doboz:
Ez pedig egy fiók, amiben sosem járt semmilyen állat:
Na jó, ez lehet, hogy egy macska, de láthatatlan, hiszen ha ő nem lát engem, akkor én sem látom őt:
Arról pedig, hogy időnként megmagyarázhatatlan fényjelenségek figyelhetőek meg a lakásomban, igazán nem tehetek.
A lényeg, hogy tartom magam a lefektetett szabályokhoz.