Hogy ugat egy süket kutya?

Már több, mint két hónapja, hogy Díva beköltözött, és minden egyes nap tanulunk valami újat egymástól.
Sosem dolgoztam még süket kutyával korábban. Sok mindent képzeltem arról, milyen lesz majd.
Nos, egyáltalán nem olyan, mint ahogy elképzeltem.
Sokkal jobb.

Az első perctől azon dolgoztunk, hogy keresse a tekintetemet, ha valamit szeretne. Ez annyira jól sikerült, hogy egy lépést sem tehetek anélkül, hogy ne bámulna az arcomba. Mindez világítóan kék szemekkel súlyosbítva egy félhomályos udvaron képes pillanatnyi szívmegállást okozni. Aztán persze megszokja az ember. Mint ahogy azt is megszoktam, hogy a kutya nem halott, csak a lábait szanaszét dobva alszik a hátán a legnagyobb hangzavar közepén, mert semmit sem hall abból, ami körülötte zajlik.

Ezeket az apróságokat leszámítva Díva teljesen normális kiskutya: ugrál, rág, pakol, és amikor épp arra készülök, hogy agyoncsapom valamelyik gaztettéért, hirtelen annyira aranyos lesz, hogy lehetetlen haragudni rá. Akik nem tudnak a hiányosságáról, észre sem veszik, hogy nem hall, mert ugyanúgy kommunikál, mint egy átlagos kiskutya. Csak a nagyon hozzáértőknek tűnhet fel, hogy a többieknél valamivel gyakrabban keres kapcsolatot érintéssel: bökdös, mancsol, vagy odadől az emberhez egy pillanatra, aztán már szalad is tovább.

Mostanában tűnt fel, hogy az ugatása mennyire monoton. Egy halló kutya, ahogy fejlődik, úgy bővíti a “szókincsét”,  egyre árnyaltabban használja a hangját. Dívánál ez kimaradt. Eleinte észre sem vettem, de most, hogy majdnem fél éves, már nagyon feltűnő, hogy csak egyféle hangjelzést használ. Azt sem tudtam eddig, hogy az ilyesmi sokkal idegesítőbben hangzik, mint egy átlagos kutyaugatás. Ilyenkor az első reflexből feltépem az ablakot, és kiüvöltök, hogy “Csööönd!”, aztán persze rájövök, hogy hiába…

Na de akkor hogyan kommunikálunk? Érintéssel és kézjelekkel.  Arra nagyon nagy hangsúlyt fektettem, hogy ha valami váratlanul hozzáér, akkor ne ijedjen meg, hanem nézzen oda, és utána döntse el, kell-e félni az adott helyzetben. Így nagyon jól működik, hogy megbökdösöm, felnéz, és már mutathatom is, mit szeretnék tőle.  A másik két kutya is rájött, hogy testjelekkel érdemes közölni, ha szeretnének valamit a kicsitől: miután napokig hiába próbálkoztak morgással jelezni, hogy most már elegük van a fejükön ugrálásból, átszoktak a hangtalan vicsorgásra.

 

Szóval egész jól összecsiszolódtunk. Díva nagyjából mindent tud, amit egy ennyi idős kiskutyának szerintem tudnia kell: szobatiszta, gond nélkül utazik kocsiban, jól elvan ketrecben, ül, fekszik, láb mellett sétál pórázon és póráz nélkül, rövid ideig helyben marad, bármilyen eldobott tárgyat szívesen visszahoz. Idegen emberekkel, kutyákkal, és bármilyen élőlénnyel nyitott és barátságos, stabilan behívható. És persze nem tudtok ellenállni, hogy mindenféle haszontalan, de vicces dolgot is tanítsak neki, úgyhogy tud pacsit adni, hemperegni, láb között szlalomozni, és hátat fordítva betolatni a lábam közé.  A fogyatékossága a kettőnk kapcsolatára kifejezetten előnyösen hat, és bár néha okoz egy kis fejtörést, mit hogyan tudok a legegyszerűbben megértetni vele, olyankor arra gondolok, hogy biztos velem se könnyű.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s