Mancsok, kezek, haslábak

Bogival néhány éve ismerjük egymást. Egy olyan iskolában dolgozik, ahol speciális szükségletű gyerekekkel foglalkoznak, és többször jártunk már ott Moss-szal, a border collie-mmal, hogy ízelítőt nyújtsunk a gyerekeknek abból, miért is jó, ha az embernek kutyája van. Most tavasszal Bogi újra megkeresett, hogy tudnánk-e ismét kicsit beszélgetni, játszani a gyerekekkel kutyás témában. Először azt gondoltam, hogy nemet mondok: Moss két éve nyugdíjba vonult, Goblin kicsit türelmetlen egy félnapos programhoz, Díva pedig még csak nyolc hónapos, nem tud még annyi mindent, mint a “nagyok”. Aztán aludtam rá egyet, és rájöttem, hogy meg tudjuk csinálni.

Sokat törtem a fejem,  milyen programot tudok összeállítani, ami a gyerekeknek is izgalmas, és a kutyát sem terheli le nagyon.  Végül úgy alakítotuk a napot, hogy négy csoportban érkeztek a gyerekek egy-egy 45 perces foglalkozásra. A csoportok között tartottunk tíz-tizenöt perc szünetet, illetve magukat az órákat is úgy osztottuk fel, hogy egy-egy kutyás programelem után Díva pihenhetett egy sort, és mi addig mást csináltunk. Persze a négy csoport mindegyike más volt egy kicsit,  így menet közben alakultak a dolgok. De alapvetően az alábbi “csomagból” áll össze a négy foglalkozás:

  •  Ismerkedés Dívával: felfedezni, mi mindenben különleges, beszélgeni kicsit arról, hogy előny vagy hátrány-e számára az, hogy kicsit más, mint a többi kutya.
  • Kézjelek begyakorlása kutya nélkül, majd használatuk kutyával
  • Kicsiknek: ki tud gyorsabban ülni-éllni-feküdni, te vagy a kutya? (a felső tagozatosoknak ez már ciki, de az alsósok nagyon élvezték)
  • Kutyával kapcsolatos eszközök megnézése, kipróbálása (póráz, box, rezgő nyakörv)
  • Egyéb háziállatok témában két leglassabb csapattagunk (afrikai óriáscsigák) simogatása, tapogatása, megnézni, mi bennük a különleges
  • Akadályverseny kutyával: két párhuzamos akadálypálya egymás mellett, az egyiken Díva megy végig, a másikon egy gyerek. Haladóknak: a kutyát gyerek is vezetheti. 

Egy egész délelőttöt töltöttünk a gyerekekkel. A csigák már rutinosan vették a feladatot, mondhatnám, szemük se rebbent 🙂 

 

Díva hihetetlen gyorsan felfogta, mi a helyzet, nagy örömmel és odafigyeléssel dolgozott, és a sok beiktatott pihenőnek köszönhetően nem volt megterhelő számára a dolog. A fogyatékossága egy csepp hátrányt sem jelentett ebben a helyzetben sem, sőt, kifejezetten közelebb hozta a gyerekekhez, akik maguk is jól ismerik, milyen másnak lenni a többséghez képest. Még korai kijelenteni, de  könnyen lehet, hogy Díva rátette a mancsát egy útra, ami a későbbi képzését és feladatait is meghatározhatja. 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s