Újévi fogadalmak

Itt az év vége. Ilyenkor úgy érezzük, hogy az új esztendővel új lehetőséget is kapunk, hogy mindent máshogyan csináljunk. A Paws4all csapata is lelkes újévi fogadkozásba kezdett. Itt a lista, melyikünk min szeretne változtatni januártól!

Moss

  • A házfal mellé ásott bunker felújítása feng-shui alapon
  • A környék összes botocskáját begyűjteni
  • Egy új macska megtalálása és örökbe fogadása
  • Visszaszerezni a szomszéd kertbe átrepült frizbiket és labdákat
  • Televedleni a kocsit
  • Heti egy fa megmászása
  • Eltitkolni, hogy igazából szeretem Goblint (félek, lassan gyanít valamit, kezdi elbízni magát)

Goblin

  • Megtanulni úszni vízszintesen előre is, mert most csak függőlegesen lefelé megy
  • Elhitetni a postással, hogy két rottweiler vagyok 
  • Új rejtekhelyet találni a tobozgyűjteményemnek
  • Arccal átmenni a házfalon (tudom, hogy csak gyakorlás kérdése!)
  • Hard Dog Race
  • Az ajánlott levelek személyes átvétele és kiolvasása, mielőtt a címzett hazaér
  • Sokkal több hasvakarás

Kata

  • Aktívabb blogolás
  • Teljesen értelmetlen, de mókásan kinéző trükkök és pózok tanítása a kuyáknak
  • Hard Dog Race
  • Legalább egyszer úgy hazaérni egy kisállatbörzéről, hogy nem vettem semmit
  • Kitartóan kertészkedni a négylábú természeti csapások ellenében is
  • Megjegyezni az ügyfelek lakcímét, és nem újra meg újra elkérni sűrű bocsánatkérések közepette
  • Fokozottan ügyelni rá, hogy mindig legyen nálam váltóruha, így még véletlenül sem fordulhat elő, hogy túrabakancsban megyek vizsgáztatni az iskolába

Jövő ilyenkor ránézünk újra, mi hogy sikerült. Addig is: boldog új évet mindenkinek!

Advertisements

A siker ára

Kedves Sikeres Tenyésztő!

Most, hogy már nemzetközi szinten is elismerik a munkásságodat, híres lettél, és – valljuk be – anyagilag is bebiztosítottad magad, gyakorlatilag már nem beszélünk egymással. Nem vesztünk össze, csak megváltoztak a dolgok. Te szintet léptél, és én sok mindenben még mindig ugyanott tartok, mint régen.  Néhány éve még ugyanaz volt a hobbink és hasonlóan éltünk. Emlékszem, hogyan kezdődött ez a mi közös szenvedélyünk. Te emlékszel még?

Emlékszel, mikor hónapokig gyűjtögetted a pénzed, hogy megvehesd álmaid kutyáját?

Emlékszel, milyen érzés volt, amikor egy jobban sikerült szombat este után vasárnap reggel felkeltél, és elindultál a kutyaiskolába?

Emlékszel, hogy sehová sem mentél a kutyád nélkül, és hosszú órákat sétáltatok kettesben?

Emlékszel, milyen volt, amikor megszülettt az első alom? Amikor éjszakákon át nem aludtál, csak nézted a kiskutyákat? Hogy mindig összetörtél, ha elvittek egyet, és hogy évekig követted a sorsukat, és tartottad a kapcsolatot az új gazdákkal?

Remélem, azért még néha eszedbe jutnak ezek a dolgok. Talán olyankor éppen nem, amikor szoros vonaltenyésztéssel tervezel egy almot, úgy, hogy tudod, a kölykök egy része beteg lehet, de talán köztük lesz a leendő világbajnok is. Vagy olyankor, amikor kijelented, hogy szükséged van huszonöt aktív tenyészkutyára, mert a mennyiség az alapja a minőségnek. Vagy amikor azt az álláspontot képviseled, hogy egy foghiány tenyésztésből kizáró ok kell, hogy legyen, az epilepszia pedig nem, mert az nem látszik kívülről. Amikor külön kozmetikust, felvezetőt fizetsz a kutyáidnak, és arra is van embered, hogy etesse és sétáltassa őket, mert neked már nincs rá időd. Amikor befedeztetsz egy tízéves szukát az életét kockáztatva, mert különleges a vérvonala. Amikor a “tökéletes fizikai kondíció” számodra kövér és hatalmas szőrű kutyát jelent, nem futásra és ugrásra alkalmas izmokat. Vagy amikor csak azokat a kutyáidat viszed sétálni, amiknek aztán jól kell viselkedniük a kiállításon

Más lettél, de én emlékszem még, ki voltál azelőtt. És te? Te emlékszel?

Miért utálom a kutyás filmeket?

Mindenki tudja, milyen szenvedélyesen szeretem az állatokat, a kutyákat különösen. Ha egy új kutyás film bukkan fel a mozikban, az ismerőseim azonnal szólnak, hogy feltétlenül nézzem meg, mert nagyon kedves, szép, megható, és egyszerűen imádni fogom. Ilyenkor udvariasan próbálom leállítani a lelkes dicshimnuszokat, és végül sosem megyek el a moziba. Az a helyzet ugyanis, hogy kevés dolgot utálok annyira, mint a kutyás filmeket.

A legtöbb néző nem veszi észre, de ezek a filmek nem kutyákról szólnak, hanem emberekről: az ő igényeikről, vágyaikról, dilemmáikról, és a kutya ezekhez eszköz. Éppen ezért nem számít, hogy valójában milyen: az a lényeg, hogy passzoljon a történethez. Ennek köszönhetően aztán rendgetek munkám van kutyakiképzőként, mert nagyon sokan nem megfelelő fajtát választanak maguknak, vagy olyan elvárásaik támadnak a saját kutyájukkal szemben, amelyeknek maga Lassie vagy Rex felügyelő sem lenne képes megfelelni.

Ezek a kedvenceim (a teljesség igénye nélkül):

  • Legyen  magától szép hosszú szőre, ami csillog a napfényben, illatos, és lágyan úszik utána a levegőben, ha fut.
  • Várja hűségesen a  kapu előtt ülve a gyereket/évek óta halott gazdáját/a párját, akit eladtunk, mert szétrágta a cipőket/a postást, hogy átvegye tőle a napilapokat.
  • Ha hosszú, összetett mondatokban elmagyarázom neki, hogy mit csináljon, azt tökéletesen értse  meg és pontosan hajtsa végre az utasítást. “Cézár, ott a sarkon áll az a lány piros kabátban, kérlek, menj oda hozzá, ülj le elé, és ha megkérdezi, hogy kinek a kutyája vagy, akkor vesesd ide hozzám”.
  • Legyen barátságos minden idegennel, de védjen meg az utcán a rossz külsejű járókelőktől
  • Minden más állattal legyen kedves a szöcskétől az elefántig, de különösen a cicákkal és az édes kis rágcsálókkal legyen gyengéd és figyelmes.
  • A gyerekbarát azt jelenti, hogy a gyerek bármit csinálhat vele. Teljesen rendben van, ha ráül a hátára, húzza a fülét, nem hagyja aludni, elássa a homokozóban, és turkál a táljában, miközben eszik. A kutyának mindezt boldog farkcsóválással kell fogadnia, miközben a gyereknek csak a kezét nyalja meg, más testrészét soha, mert az nem higiénikus.
  • Ha én szomorú vagyok, akkor legyen ő is szomorú, sóhajtozzon, ne fogadja el a vacsoráját, és a részvét forró könnyeit hullassa a vizestáljába.
  • Az örökbefogadott kutyának hálásnak kell lennie, és ezt a hálát naponta újra ki kell nyilvánítania, mindig olyan módon, ami a gazdinak épp megfelel. A non-stop szerelmes és gyengéd pillantás alapkövetelmény, de a legjobb, ha rendszeresen apró ajándékokkal is kedveskedik a kis árva a hős kétlábúnak, aki megmentette.
  • Pont úgy kell viselkednie, mint a filmbeli kutyának, mert ugyanolyan fajta. Ha kettőt vettem, akkor mind a kettőnek. Ha kölykeik lesznek, azoknak is. Ugyanez érvényes akkor is, ha más fajta ugyan, de a moziban látott kutya alapján neveztem el: minden “Hachi” hűséges, minden “Kántor” okos, minden “Snoopy” regényeket ír.

Akkor nincs is olyan kutyás film, amit szívesen megnéznék? Nem nagyon. Azt szeretem, ha egy teljesen másról szóló fimben felbukkan egy kutya néhány jelenetben, és tényleg kutyaként viselkedik. Vagy bármilyen állat. Mert, ha nem mondtam volna, nagyon szeretem az állatokat – olyannak, amilyenek.

Ismerkedés kutyával – klasszikus csajozós szövegek

Az ember lányát időnként megszólítják az utcán az ellenkező nem lelkesebb képviselői. Ha történetesen egy (esetleg több) kutya is van vele, azt pedig sokan jól kihasználható ismerkedési helyzetnek tekinthetik. Közel húsz év kutyatartás uán persze már nem sok újat hall az ember, de van néhány örökzöld, ami hetente egyszer legalább előkerül kutyasétáltatás közben. A teljesség igénye nélkül itt egy rövid válogatás.

A klasszikus:

– Meg szabad simogatni? És a kutyát?

 Egy fokozattal erősebb változata:

– Játszhatok vele? És a kutyával?

 

Az érzékeny: 

– De aranyos kutya! Nekem is volt egy hörcsögöm, Lajcsinak hívták… és itt egy hosszú és megható történet következik a néhai rágcsálóról, ami az elérhetőségeim elkérésével végződik.

 

Az esztéta:

– Milyen szép kutya! Persze a gazdája sokkal szebb!

 

A trükkös:

– És tud pacsit adni? (kezet nyújt a kutyának) Szia, én XY vagyok, harminchat éves, egyedülálló.

 

A megható:

– Befogadtad, tényleg? Hát ez nagyon aranyos tőled! Engem is befogadnál?

 

A sors kegyeltje:

– Nahát, milyen jól kijönnek egymással a kutyáink! Ez nem lehet véletlen!

 

A gyengédségre vágyó:

Megsimogatom a kutyáját.

– Engem nem akarsz megsimogatni? Én is nagyon hálás lennék érte!