Mancsok, kezek, haslábak

Bogival néhány éve ismerjük egymást. Egy olyan iskolában dolgozik, ahol speciális szükségletű gyerekekkel foglalkoznak, és többször jártunk már ott Moss-szal, a border collie-mmal, hogy ízelítőt nyújtsunk a gyerekeknek abból, miért is jó, ha az embernek kutyája van. Most tavasszal Bogi újra megkeresett, hogy tudnánk-e ismét kicsit beszélgetni, játszani a gyerekekkel kutyás témában. Először azt gondoltam, … Continue reading Mancsok, kezek, haslábak

Advertisements

Szétpattanó buborékok

Beköszöntött a tavasz, egyre többször csörren meg a telefon, hogy vállalunk-e kutyás bemutatót. Van, aki azért hív, mert már dolgoztunk együtt, van, aki csak most ismerkedne, de a négylábú csapattagoknak ez mindegy is: a lényeg, hogy sok simogatás és jutalomfalat van kilátásban, és ők boldogan mondanak igent bármi ilyesmire. Nekem, mint személyi asszisztensnek, csak annyi … Continue reading Szétpattanó buborékok

Ajándékba kaptuk

Nem vagyok egy nagy gyűjtő, de vannak dolgok, amiket azért meg szoktam őrizni. Azokat a kézzel készített ajándékokat például, amiket a kutyák kapnak egy-egy foglalkozás vagy bemutató után. Íme, néhány igazán jól sikerült darab. Néhány éve a Pető Intézetben dolgozhattunk együtt a nemzetközi csoporttal. Nem volt könnyű időszak, mert Netty-vel kezdtük a programot, de ő … Continue reading Ajándékba kaptuk

Ők csak itt lábatlankodnak

Kevés problémamentesebb háziállat van egy szárazföldi csigánál: csöndes, nincs nagy mozgásigénye, vegetáriánus, és nagyon mókásan néz ki. Mi is megosztjuk néhánnyal az otthonunkat - legalábbis jelképesen, hiszen nekik van saját házuk. Mióta közelebb kerültem ezekhez a jópofa állatokhoz, és van alkalmam közelről megfigyelni őket, egyre biztosabb voltam benne, hogy hasznos tagjai lehetnek a bemutatócsoportunknak. Jó, … Continue reading Ők csak itt lábatlankodnak