Valami teljesen mást keresve találtam meg az alábbi feljegyzést. Talán egy workshophoz készült, már nem is emlékszem pontosan. Mindenestere érdekes visszanézni, hogy két kutya ugyanazt a trükköt, ugyanannyi idő alatt mennyire másféleképpen tanulja meg.
Manccsal érintés tanítása viselkedésformálással
1. nap
Egy egérpadot használtunk, mint segédeszközt. Letettem a padlóra, megmutattam a kutyáknak, és vártam, mihez kezdenek a helyzettel.
Moss izgatottan rohangált körbe a szobában, mint mindig, ha tudja, hogy valamit csinálnia kellene, de fogalma sincs, hogy mi az. Amikor menet közben véletlenül rálépett az egérpadra, megdicsértem és jutalmat kapott. Öt perc elteltével egyre kisebb körökben kezdett mozogni. Tíz perc után észrevette, hogy van ott valami a földön, felkapta, és mindenáron oda akarta hozni nekem. Sikerült elkapnom egy olyan pillanatot, amikor épp nem volt a szájában, de a mancsa olyan közel volt, hogy szinte rálépett, ezt gyorsan megerősítettem, és erre a napra be is fejeztük.
Morgan kicsit túllelkesedte a dolgot. Hamar rájött, hogy a mancsával kell valamit csinálnia, de azt nem értette, hogy mit, ezért össze-vissza mancsolt mindenhová. Főleg az arcomba. Kicsit elkezdtem őszülni.
2. nap
Moss rájött! Már korábban is volt olyan, hogy egy látszólag teljesen kaotikus tréning után másnap hirtelen megvilágosodott, és most is ez történt. Először oda akarta hozni az egérpadot, de amikor rászóltam, hogy “ne”, akkor határozottan rálépett. Aztán megint. Gyorsan abba is hagytam, hogy el ne rontsam.
Morgan felkapta az egérpadot, eldobta, aztán rálépett. Megerősítettem a pillanatot, amikor épp rajta állt. Legalábbis én azt hittem. Ő viszont azt hitte, hogy az a feladat, hogy először el kell dobni, aztán ráállni. Miért kell mindig mindent túlbonyolítania?!
3. nap
Moss megkapta a feladathoz tartozó vezényszót. A nap felfedezése: sokkal könnyebb neki, ha szemmagasságban helyezem el a tárgyat, amit meg kell érintenie. Feltettem a lépcsőre, és így már távolabbról is oda tudom küldeni a kutyát.
Morgan: teljesen véletlenül jöttem rá, hogy attól függ, teljesíti-e a feladatot, hogy én hol állok a szobában. Fogalmam sincs, miért, de ez megoldotta az elmúlt napok összes problémáját. Ha jó helyen állok, bármilyen messziről oda tudom küldeni a kutyát, hogy érintse meg a tárgyat. Érti ezt valaki???
4. nap
Moss teljesen véletlenül felvett egy 2on-2off pozíciót a lépcsőn (két hátsó láb fönt, két mellső pedig lent). Ezt egyáltalán nem akartam most megtanítani, de ha már ő így gondolta, miért ne?! Jutalmazással megerősítettem. Imádom, hogy saját ötletei vannak!
Morgan: ma megkapta a gyakorlathoz tartozó veszényszót. Megpróbáltam neki is feltenni a lépcsőre az egérpadot, de utálja. Ha a földön van, akkor viszont 2-3 méterről oda tudom küldeni vezényszóval. Tadammmm!
5. nap
Moss-szal meg is vagyunk, megtanulta vezényszóra megérinteni a kihelyezett tárgyat, nagyobb távolságból is odaküldhető, Legközelebb kipróbáljuk más helyszínen, más tárggyal is.
Morgan kitalálta, hogy ráhasal az egérpadra. Nem is rossz ötlet! Tíz perc pluszmunkával csináltun belőle egy csinosabb előreküldést fektetéssel.
Kész vagyunk! Mind a két kutya megtanulta, amit szerettem volna, és bónuszként a saját ötleteik alapján egy-egy új gyakorlatot is rá tudtunk építeni az eredeti feladatra. A viselkedésformálás türelemjáték, de megéri szenvedni vele!
paws4all 