Be kell vallanom: messze nem vagyok tökéletes gazdi. Nem mindig van annyi időm a kutyáimra, amennyit szeretnék velük tölteni. Az, hogy ketten vannak, sokat javít a helyzeten: így nem olyan unalmasak számukra a nélkülem töltött órák. A két vagy több kutya ugyanakkor nemcsak társaságot tud nyújtani egymásnak, hanem időnként bűnszövetkezetté is képes alakulni.
Goblin valószínűleg vadászatra és kotorékmunkára tenyésztett fajták keveréke. Ezért ha ő unatkozik, és az ösztönei által hajtva keres magának elfoglaltságot, különös dolgok történhetnek. Volt, hogy hazaérve egy fehér tollkupac fogadott a kert közepén. Utólag kideríthetetlen volt, hogy került oda, a kutyák és a macskák ugyanolyan döbbenten álltak a jelenség előtt, ahogyan én, ők aztán tényleg nem tudták, mi történhetett. Amikor másnap reggel hallottam, hogy két házzal odébb valaki hangosan hívogatja a csirkéket, csak üldögéltem tovább a hintágyon, és igyekeztem valami egészen másra gondolni. Az ember hamar megedződik. Ahhoz például, hogy éjjel háromkor kimenjek egy zseblámpával és egy törölközővel a kertbe, kiszedjek a kutya szájából egy sünt, lebolhairtózzam és átgurítsam a szomszéd telekre, már fel se kell teljesen ébrednem. Az évek és a rutin.
Az utóbbi időben azért támadt köztünk egy kis feszültség Goblinnal bizonyos gödrök kapcsán. A fejembe vettem ugyanis, hogy abból a telekrészből, ami eddig leginkább sivataghoz hasonlított, és ahol a kutyák szabadon garázdálkodhatnak, megpróbálok valami kertre emlékeztetőt csinálni. Amivel nem számoltam, az az, hogy a munkám éppúgy szezonális, ahogy a kertészkedés. Ahogy beköszönt a jó idő, mindenkinek kedve támad kiskutyát venni vagy felnőttet örökbe fogadni, és pár nap múlva rémülten tárcsázza a számomat, hogy segítsek kicsit rendet tenni az új jövevény fejében. Ez rendben is van így. Ami viszont az otthoni teendőimet illeti: a saját kutyáim ilyenkor kicsit hátrébb szorulnak, akad olyan nap, amikor nincs idő hosszú sétákra vagy új dolgok tanulására. A kerti teendőkben persze szívesen közreműködnek, boldogan visznek el például bármit, amit egy percre is leteszek.
Egy szép kora nyári reggel aztán, amikor kiléptem a kertbe, azt láttam, hogy Goblin szintet lépett, ami a kerti munkákat illeti. Jó nagy szintet. Lefelé.
Valószínűleg sok óra kitartó munka volt a produkció mögött, mert volt még két kisebb gödör is kicsit arrébb, néhány méter távolságra egymástól.
Ahogy ott álltam és néztem a kerítés mellett sorakozó csinos kis krátereket, hirtelen ráéreztem a helyzetben rejlő lehetőségre. A lyukak pont jó helyen voltak ahhoz, hogy ültessek oda valamit! Az első ötletem ez volt:
Aztán elvetettem a gondolatot, és inkább vettem néhány rózsatövet.
Így történt, hogy Goblinnak hála most több virágom van. De azért legközelebb inkább elmegyünk sétálni.
paws4all 