Aki már látott a gazdája ölében hisztérikusan vicsorgó minikutyát, vagy rugós póráz végéről nyekkenve visszareptetett szőrgombolyagot, annak valószínűleg megvan a véleménye a kistestű kutyákról. Rendszeresen hallom egyébként állatszerető emberektől, hogy “A kutya térd feletti méretnél kezdődik”, “egérke pórázon”,
A legnagyobb baj az, hogy a minikutyák gazdái sokszor maguk is azt gondolják, hogy fölösleges energiát fektetni egy ekkora kutya nevelésébe. Hiszen bármi gond van, ölbe lehet kapni; ha harap, akkor sem tud nagy kárt tenni senkiben; és különben sem lehet rá haragudni, mert annyira édes. Van, aki hidegben ki sem viszi a lakásból, elég egy kutyapelus vagy egy macskaalom, és a gazdinak sem kell kimennie a mínuszokba. Pedig az ölebek is kutyák, nem is akármilyenek! Kifejezetten figyelmes, embercentrikus és könnyen tanítható kutyák, éppen ezért kár veszni hagyni a bennük rejlő lehetőségeket. Ha valaki nem akar mindentudó szuperkutyát, csak egy kedves társat, akit bárhova magával vihet, akkor is jó választás egy zseb-eb.
-
- Korai szocializáció
Bár a minikutyák kölyöknek szonte mikroszkopikus méretekkel rendelkeznek, és az ember hajlamos túlfélteni őket, nem szabad elfelejeni, hogy meg kell tanulnia, hogyan viselkedjen más kutyákkal. Ez éppen a saját biztonsága érdekében fontos, hiszen egy hörgő-morgó kis ideggolyónak sokkal hamarabb csattint oda egy nagyobb kuya, mint egy barátságosan és érdeklődve közeledő kis fickónak. A többi kutyával való játék élményét pedig a leggondoskodóbb gazdi sem képes pótolni, egyszerűen azért, mert ő ember.
- Okosan jutalmazni
A jutalomfalatokkal való motiváció nagyon jó módszer, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az ölebek táplálékigénye más, mint a nagyobb fajtársaiké (még akkor is, ha az illető kiskutya könnyes szemmel és remegő lábakkal próbálja meggyőzni a gazdit, hogy épp éhenhalni készül). Ráadásul az emésztőrendszerük is sokkal érzékenyebb. A legjobb megoldás a saját tápját használni jutalomfalatnak, és a napi adagját annyival csökkenteni, amennyi napközben elfogy a feladatok gyakorlása közben.
-
-
- Táskatréning
-
A minikutyákat olyan helyekre is beengedik, ahová nagyobb társaikat nem szívesen. Még a nem kutyabarát létesítmények is elnézőek, ha a társunk nem kutya, hanem kézipoggyász-alakban érkezik. Ezért fontos, hogy a kiskutyának legyen egy zárható, könnyű, biztonságos utazótáskája, amiben örömmel tartózkodik, és amibe szükség esetén bármikor becsomagolható. Így már tényleg el lehet vinni bárhová.
-
-
- Fizikai kihívások
-
A kistestű kutyák nagyon vagányak tudnak lenni, és sokszor biztosak benne, hogy mindent tudnak, amit a nagyok. Ez nagyjából így is van, de azért néhány dologra jobban kell náluk figyelni. ilyen a folyadékpótlás, az olyan megterhelő mozgások, mint például a lépcsőzés. És a legfontosabb: akinek kistestű kutyája van, folyamatosan nézzen a lába elé, nehogy rálépjen vagy ráejtsen valamit!
Tudományos összegzésként: kevés aranyosabb dolog van, mint egy jólnevelt, teljes komolysággal viselkedő minikutya. Erre pedig bizonyítékaim is vannak, íme: