Segítség, megette!

Gyakran előfordul, hogy az ügyfeleim egy-egy hirtelen felmerülő, kutyával kapcsolatos kérdéssel felhívnak akkor is, ha az nem kiképzéshez köthető dolog. Ezeknek a megkereséseknek egy jellegzetes típusa a “segítség, megette”-hívás. Ha a (általában kölyök, vagy fiatal felnőtt) kutya lenyel valamit, ami nyilvánvalóan nem része a természetes étrendjének, sokszor az ügyfeleim nem az állatorvost hívják először, mert nem biztosak benne, hogy valóban nagy baj-e, ami történt, vagy csak afféle játszótéri baleset. Gyakran tartanak attól is, hogy egy orvos előtt nevetségesen fog hangzani a problémájuk. A téli ünnepek táján rendszerint megszaporodnak a “megette az összes zserbót/műanyag hóembert/szaloncukrot csomagolással együtt”-hívások, de év közben is előfordulnak hasonló esetek. A legtöbb ilyen történet szerencsére inkább vicces, mint tényleg veszélyes helyzetekről szól. A titkos toplistámat sokáig az a golden retriever vezette, amelyik jó étvággyal fogyasztotta el kis gazdája gyöngyfűző készletét. De aztán jött valaki, aki letaszította őt a trónról.

Egy napfényes kora délutánon csöngött a telefonom, az egyik kliensem hívott. Csak néhány hete ismertük egymást, de nagyon jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk. Az a típusú ügyfél volt, akinek mindig nagyon hálás vagyok: hosszú tervezgetés után vett egy kölyökkutyát, és gyakorlatilag az első pillanattól, hogy elhozta, folyamatosan konzultáltunk, mert biztos akart benne lenni, hogy mindent jól csinál. A kutya – egy border collie – gyorsan tanult, és a gazdi is, szóval öröm volt velük a munka. Most viszont a gazdi hangja nagyon kétségbeesett volt a vonal túlsó végén, majdnem biztos voltam benne, hogy a könnyeit nyeldesi szegény srác, miközben beszél. 

– Baj van, és nem tudom, mit csináljak, kérlek, adj tanácsot!

Próbáltam nyugodt maradni, de persze közben már harminc lehetséges szörnyűség lepergett a szemem előtt, mire kimondtam:

– Mi történt?

– Az asztalon felejtettem egy sütit, és a kutya megette!

   Végigsöpört rajtam a megkönnyebbülés hulláma.

– Ó, biztos nem lesz semmi baja, előfordul ilyesmi!

– Hát, nem tudom… mióta megette, elég furcsán viselkedik, szerintem nincs jól, és nem tudom, hogy segítsek neki!

   Gyorsan pörgött az agyam: biztos valami allergiás reakció. Mire lehet egy kutya alleriás? Csokoládé, mazsola, mogyoró…? 

– Milyen tünetei vannak? Rendesen lélegzik? Megdagadt valamelyik testrésze?

– Nem… semmi ilyesmi. Két süti volt, az egyiket megettem, a másikat otthagytam az asztalon, hogy majd megeszem később, csak leviszem a kutyát. De mire odanéztem, már el is tüntette. Aztán lementünk, minden rendben volt, de hazafelé olyan bizonytalan volt a kutya, megijedt zajoktól, pedig sosem szokott. Mióta hazaértünk, azóta csak ül, és néz maga elé, nem tudom kizökkenteni semmivel. És nagyon félek, hogy valami baja lesz!

– Ez nem hangzik allergiának. Milyen süti volt?

   Hosszú csönd, aztán a gazdi remegő hangon kibökte: 

– Hát… olyan speciálisabb. Tudod.

   Vettem egy mély levegőt, hogy ne pukkadjon ki belőlem a nevetés. Hirtelen  minden világos lett.

– Úgy érted, hogy füves süti?

– Hát igen… az. Szerinted nagyon rosszul van?

   Próbáltam nem nagyon élénken elképzelni a kanapén ülő border collie-t, aki látja a hangokat.

– Szerintem inkább meg van lepve, valószínűleg olyan élményben van része, amire egyáltalán nem számított. Néhány óra és túl fog jutni rajta. Esetleg az állatorvos egy infúzióval meg tudja gyorsítani.

– Nem mertem felhívni az állatorvost, gondoltam, előbb téged kérdezlek meg… azért ez elég ciki, nem? Mit fog szólni?

   Na igen, ez jogos felvetés. Biztosan rógtön jó napja lesz, ahogy meghallja, mi történt.

– Szerintem érdekelni fogja, ez ritka esetnek számít. Hívd fel nyugodtan!

Ezzel váltunk el. Egész délután tűkön ültem, mi lett a történet vége: eljutottak-e orvoshoz végül, és hogy alakult a napjuk a továbbiakban. A válaszra másnap reggelig kellett várnom, akkor jött végre a gazditól üzenet egy fotóval: a kutya teljesen rendben volt rajta, de látszott az egyik lábán a pici rózsaszín folt, ahol leborotválták a szőrt az infúzióhoz. “Köszönöm a segítséget – szólt a hozzá tartozó üzenet – , elvittem orvoshoz. Ma reggel már úgy ébredt, hogy semmi baja, és pillanatok alatt felfalta a reggelijét!”