Elhatároztad, hogy beszerzel egy kutyát. Már az első pillanattól, hogy ez megfordult a fejedben, az öröm mellett rengeteg kétség is felmerült benned.
- Felnőtt vagy kölyök legyen? Fajtatiszta vagy keverék?
- Boldog lesz itt, vagy másfajta környezetre lenne inkább szüksége?
- Hogy fogja viselni, ha egyedül kell maradnia otthon?
- Mennyi idő után kell aggódni, hogy még mindig nem szobatiszta?
- Honnan lehet tudni, ha nem érzi jól magát?
- Kire érdemes hallgatni a sok önkéntes szakértő és tanácsadó között?
- Normális, hogy minden válasz után újabb két kérdés jut az ember eszébe?
Jó hírem van: igen, ez normális!
A sok, olykor feleslegesnek tűnő kérdés egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem vagy alkalmas a kutyatartásra.
Épp ellenkezőleg.
Ne zavarjon meg, hogy mások látszólag mindent tudnak! Az, hogy valaki fejből fújja a szakirodalmat, és a tévében látott kutyasuttogót csak a keresztnevén emlegeti, mintha csak kollégák lennének, nem jelenti azt, hogy tudja, te és a te kutyád hogyan lesztek jól együtt. Ezt csak te tudhatod.
Minden bizonytalanságod, minden egyes feltett kérdésed azt mutatja, hogy a lehető legjobban szeretnéd csinálni. Hogy kész vagy tanulni még felnőtt fejjel is. Hogy tényleg komolyan veszed az új családtagot.
Hogy nagyon jó gazdi leszel.
Ne félj kérdezni!